The Human Equation

LEGJOBB BARÁT: Tényleg kinyitotta a szemét?
Tényleg megérintette a kezem, vagy
csak a képzeletem játszik velem?
Gondolod hallja ahogy sírunk?
Érti, hogy mi itt vagyunk, mellette?

FELESÉG: Miért aggódsz ennyire?
Tényleg érdekel, vagy csak
felelősnek érzed magad?
Most, hogy minden megváltozott, nem gondolod,
hogy meg kellene szabadulnod a tehertől?
Csak hagyd, hogy végre a
lelkiismereted vezessen...

ÉN: Mozdulni sem tudok, és nem érzek semmit
Nem emlékszem semmire
Mi ez a hely, hogy kerültem ide?
Nem értem mi történik... egyedül vagyok?

FÉLELEM: Cserbenhagytak, mindenki elhagyott
Tudod, csak ahogy mindig
Azok az eszeveszett évek,
amikor senkivel se törődtél
Most itt az idő, hogy mindenért megfizess.
Igen, egyedül vagy...
Senki nincs itt, hogy úgy
táncoljon ahogy te fütyülsz

ÉN: Álmodom, vagy ez a valóság?

ÉRTELEM: Néha az álom is valósággá válik...

ÉN: De nem tudom mit érezzek

ÉRTELEM: Majd én eligazítalak
ebben a ködben...

ÉN: De ki vagy, és miért vagy itt?

ÉRTELEM: Én te vagyok,
és te vagy mindannyiunk

ÉN: De nem tudok gondolkodni sem,
teljesen összezavarodtam

ÉRTELEM: Majd én kivezetlek
ebből az útvesztőből

SZENVEDÉLY: Nem érzed a tüzet, ott legbelül?
Hát soha nem tanulsz?
Ne próbálj meg elrejtőzni!
Nem érzed a tüzet, ahogy lelked perzseli?
Egy megsebzett ember elszabadult vágyai...

BÜSZKESÉG: Nem hiszem el, hogy feladod!
Ez nem te vagy!
Ezt nem hiszem el, most, hogy
végre megfizethetsz nekik!?
Mindig pontosan tudtad mit
akarsz, és cselekedtél
Mindig te mondtad meg mi
legyen, nem érzelgősködtél

ÉN: Ti csak az agyszüleményeim vagytok

ÉRTELEM: Igen, és mind a részeid

ÉN: Valamiféle terv része vagyok?

ÉRTELEM: Az egyetlen terv a fejedben van

ÉN: Hogy lehet ez? Olyan
valóságosak vagytok...

ÉRTELEM: Csak annyira vagyunk
valósak amennyire annak képzelsz

ÉN: De meg tudlak érinteni, és érezlek is...

ÉRTELEM: Akkor fogd meg a kezem és kövess!

SZENVEDÉLY: Nem érzed a tüzet, ott legbelül?
Hát soha nem tanulsz?
Ne próbálj meg elrejtőzni!
Nem érzed a tüzet, ahogy lelked perzseli?
Egy megsebzett ember elszabadult vágyai...

BÜSZKESÉG: Nem hiszem el, hogy feladod!
Ez nem te vagy!
Ezt nem hiszem el, most, hogy
végre megfizethetsz nekik!?
Mindig pontosan tudtad mit
akarsz, és cselekedtél
Mindig te mondtad meg mi
legyen, nem érzelgősködtél

SZERETET: Csak hunyd le szemed,
hallgasd szíved dobogását
Hangolódj rá nyugtató lüktetésére
Ne figyelj a hangoskodókra, csak
hallgasd milyen gyengéd és gondtalan
Jó vagy rossz, igaz vagy hazug...
Nem, nem vagy egyedül
Mindig ott leszek ha bántanának
Én vagyok köztük a legerősebb
Ne félj tőlük, bár körülzártak...
én ott leszek ha baj van,
nem, nem vagy egyedül
Nekem dalolhatsz, én még táncolok rá

ÉN: Nem hallok semmit,
miért nem hallok semmit?
Ez az egész annyira különös...

SZENVEDÉLY: Nem érzed a tüzet, ott legbelül?
Hát soha nem tanulsz?
Ne próbálj meg elrejtőzni!
Nem érzed a tüzet, ahogy lelked perzseli?
Egy megsebzett ember elszabadult vágyai...

KÓRUS & BÜSZKESÉG: Nem hiszem el,
hogy feladod! Ez nem te vagy!
Ezt nem hiszem el, most, hogy
végre megfizethetsz nekik!?
Mindig pontosan tudtad mit
akarsz, és cselekedtél
Mindig te mondtad meg mi
legyen, nem érzelgősködtél

HARAG: Fájdalom!

ÉN: Ébredj fel, ez csak egy álom!
Ébredj már fel!

AGÓNIA: Én vagyok a fájdalom.
Elég valóságos, közel sem álom...
Én vagyok a lánc ami csak
fojt és fojt, hiába kiáltasz
Add fel most, csak nem hiszed, hogy
legyőzöd a halált a saját földjén?
Csak hajolj meg, és süsd le szemed...
szégyenedben

ÉN: Nem lehet, hogy nincs kiút

AGÓNIA: Majd meglátod,
hogy milyen rosszul hitted

ÉN: Csak el akarsz gyengíteni...

AGÓNIA: Nem voltál te soha olyan erős!

ÉN: Mit akarsz tőlem?

AGÓNIA: Én vagyok a fájdalom,
a seb ami sosem gyógyul
Ne reménykedj, nincs üzlet, nincs alku

ÉN: Nem lehet, hogy így érjen véget

AGÓNIA: Így van megírva

ÉN: Hol vannak a barátaim?

AGÓNIA: Mindig is egyedül voltál!

HARAG: (Fájdalom!) Mi irányítunk, majd
elrejtőzünk mikor múlik a fájdalom
(micsoda rémálom) a düh forr
legbelül (motion personified Alpha)
Itt lenni, ahol egy (micsoda rémálom) tiszta
elme és egy bejáratott hazugság köszönt!

AGÓNIA: Én vagyok a fájdalom. Én vagyok a vég.
A kísérteted, az vagyok!
Semmid nem marad, velem
hal meg a remény és a hit

ÉN: Nem lehet, hogy nincs kiút

AGÓNIA: Majd meglátod,
hogy milyen rosszul hitted

ÉN: Csak el akarsz gyengíteni...

AGÓNIA: Nem voltál te soha olyan erős!

HARAG: (Fájdalom!) Mi irányítunk, majd
elrejtőzünk mikor múlik a fájdalom
(micsoda rémálom) a düh forr
legbelül (motion personified Alpha)
Itt lenni, ahol egy (micsoda rémálom) tiszta
elme és egy bejáratott hazugság köszönt!
Végig csak vártam, rejtegetve... a dühöm!
Végig azt ígérték, hogy eljön a megváltás!

SZERETET: Ez nem lehet, együtt
megtaláljuk a kiutat...
ebből a halálos, őrült
fájdalommal teli csapdából
Ha kijutunk minden rendbe jön
és beköszönt a boldog
jövő amit annyira vártunk

HARAG: (Fájdalom!) Végig csak
vártam, rejtegetve... a dühöm!
(motion personified Alpha)
Végig azt ígérték, hogy eljön a megváltás!
Végig csak vártam, rejtegetve...
(micsoda rémálom) a dühöm!
(motion personified Alpha)
Végig azt ígérték, hogy eljön a megváltás!

LEGJOBB BARÁT: Nem, nem értem mi történhetett
Fényes nappal, sehol egy autó
Nem, ennek így semmi értelme
Nem érdekel mit mondanak,
ez egyszerűen nem stimmel

FELESÉG: Gondolod látta?

LEGJOBB BARÁT: Nem, nem hiszem

FELESÉG: Gondolod tudja?

LEGJOBB BARÁT: Nem, nem hiszem

FELESÉG: Gondolod ott volt?

LEGJOBB BARÁT: Nem, nem hiszem

FELESÉG: Gondolod meghal?

LEGJOBB BARÁT: Nem, nem hiszem

FELESÉG: Nem lehet, hogy csak
nem figyelt oda egy pillanatra?
Valami állat az úton, vagy egy repülő...

LEGJOBB BARÁT: Gondolod látta?

FELESÉG: Nem, nem hiszem

LEGJOBB BARÁT: Gondolod tudja?

FELESÉG: Nem, nem hiszem

LEGJOBB BARÁT: Gondolod ott volt?

FELESÉG: Nem, nem hiszem

LEGJOBB BARÁT: Gondolod meghal?

FELESÉG: Nem, nem hiszem

KÓRUS:
Megértjük valaha is mi történt?
Megfejtjük vagy vele hal a rejtély?
Megértjük valaha is mi történt?
Megfejtjük vagy vele hal a rejtély?
Gondolod látta? Gondolod tudja?
Gondolod ott volt? Gondolod meghal?
Gondolod látta? Gondolod tudja?
Gondolod ott volt? Gondolod meghal?
Megértjük valaha is mi történt?
Megfejtjük vagy vele hal a rejtély?

LEGJOBB BARÁT: Gondolod látta?

FELESÉG: Nem, nem hiszem

LEGJOBB BARÁT: Gondolod tudja?

FELESÉG: Nem, nem hiszem

LEGJOBB BARÁT: Gondolod ott volt?

FELESÉG: Nem, nem hiszem

LEGJOBB BARÁT: Gondolod meghal?

FELESÉG: Nem, nem hiszem

SZENVEDÉLY: Gondolod láttad?

ÉN: Nem, nem hiszem

BÜSZKESÉG: Gondolod, hogy tudod?

ÉN: Nem, nem hiszem

SZERETET: Gondolod ott voltál?

ÉN: Nem, nem hiszem

AGÓNIA: Gondolod meghalsz?

ÉN: Nem tudom!

BÜSZKESÉG: Hangokat hallok,
és mind rólad beszélnek
Hallod őket? Tudod miről beszélnek ezek?
Próbálj meg emlékezni mi is történt veled azelőtt
Mit kellene tudnod és mit
kellett volna látnod?
Belelátok a gondolataikba...
Nem semmi miket gondolnak, te is hallod?
Nem tudom elhinni, hogy igazat beszélnek
Nem, egyszerűen túl kemény vagy,
ilyesmi nem történhetett veled

ÉN: De mi van ha van igazság a szavaikban?

ÉN: Mit akarnak elmondani?

BÜSZKESÉG: Túl sokat aggódsz

ÉN: De mik is a kérdések a válaszokhoz
amit keresek? Mit is fognak tisztázni?

BÜSZKESÉG: Kezded elveszteni az irányítást

ÉN: Segíts, semmit nem értek az egészből!

FELESÉG: Nővér!

FELESÉG: Haldoklik?
NŐVÉR: Kérem várjon odakint hölgyem.

ÉN: Haldoklok?
NŐVÉR: Kérem várjon odakint

ÉRTELEM: Honnan jönnek ezek a hangok?
És kiktől?
Próbáljuk meg megérteni?
Egyszerű illúziók? Hallucinációk?
Még fontos szerepük lehet a tervünkben

SZERETET: Ismerősnek hangzanak,
biztos segíteni jöttek
Széttép ez a bizonytalanság
Türelmesnek kell lenned,
az idő minden sebre gyógyír
Csak nyisd ki a szíved és engedd be őket

FÉLELEM: A bűnös sóhajtásaik
Gondolom már értesz mindent
Féltél élni, és most félsz meghalni...
Csak becsapod magad
Oly nagyra törtél, hogy el kellett buknod
Szomjaztad az igazságot, de
egy hazugságban éltél...

DOKTOR: Tudja ezek a rángások teljesen
normálisak az ilyen traumás eseteknél.

NŐVÉR: Túléli?

DOKTOR: Ezt még korai lenne megmondani.

ÉRTELEM: Meg vagyok győzve,
mindennél fontosabbak
Ők tudnak innen kijuttatni

SZERETET: Hallgass és tanulj,
engedd, hogy a szíved vezessen
És hamar megtalálod a megoldást

FÉLELEM: A bűnös sóhajtásaik
Gondolom már értesz mindent
Szomjaztad az igazságot, de
egy hazugságban éltél...
Nagyon fontos, hogy akar élni
Ha most feladja, semmit sem tehetünk

DOKTOR: Kemény alkat?

FELESÉG: Igen... igen ő az.
Az jó, az nagyon jó.

BÜSZKESÉG: Hát ha jól ismernek,
harcolni fogunk a túlélésért
Nézz a jövőbe, de okulj a múltból
Nézz szembe a veszéllyel,
és ne félj az ellenféltől
Végy egy nagy levegőt,
gyorsan kell cselekednünk

ÉN: Szerintem van igazság a szavaikban

ÉN: Vajon mit akarnak elmondani?

BÜSZKESÉG: Túl sokat aggódsz

ÉN: Megtalálom a válaszokat a kérdésekre.
De vajon mit fognak tisztázni?

BÜSZKESÉG: Kezded elveszteni az irányítást

ÉN: Segíts, semmit nem értek az egészből!

BÜSZKESÉG: Kezded elveszteni az irányítást
Túl sokat aggódsz!

AGÓNIA: Egyedül a szobádban
Elrejtőzve a világ elől, a plafont bámulva

ÉN: Anya azt mondta Apa nemsokára
hazajön, de persze sosem jött
És tudtam, Anya hogy érez

FÉLELEM: Mindig csalódást okoztál neki,
hogy soha nem leszel olyan mint ő
Mindig meg akart törni,
soha nem hagyott győzni
Mindegy mit mondtál, az sosem volt jó
És megesküdtél, hogy egy nap...
jobb leszel mint ő...
Hogy egy nap majd győzni fogsz

AGÓNIA: A pincétekben bujkálsz
Fájdalommal és szégyennel telve
próbálod eltüntetni a kék foltokat

ÉN: És akkor Apa elmondja Anyának...
hogy estem el és ütöttem be a fejem
És, hogy miért leszek én mindig egy vesztes

FÉLELEM: Mindig csalódást okoztál neki

FÉLELEM: Soha nem leszel olyan mint ő
ÉN: Soha nem leszek olyan mint ő

FÉLELEM: Mindig meg akart
törni, soha nem hagyott győzni
Mindegy mit mondtál, az sosem volt jó
És megesküdtél, hogy egy nap...
jobb leszel mint ő...

FÉLELEM: Hogy egy nap majd győzni fogsz
ÉN: Hogy egy nap majd győzni fogok

AGÓNIA: Teljesen egyedül a szobádban
Hogy tudnál megtanulni törődni,
amikor veled sem törődik senki

ÉN: Anya azt mondta Apa nemsokára hazajön
ANYA: Hamarosan hazajön
De persze sosem jött... mert értem
miért is jött volna haza

LEGJOBB BARÁT: Emlékszel amikor még
együtt hajkurásztuk a lányokat?
Két megszállott, elmerülve
a világ élvezeteiben
Annyi mindent kellett látnunk,
annyi mindenért lehetett élnünk
Kérdések amelyek válaszra
vártak, helyek amik minket
Annyi minden számított, annyi
mindenki akivel érdemes volt törődni
Mélyen legbelül szerintem
tudod, hogy szabad vagy
Hát gyere vissza hozzám
Csak pillants a jövőbe, és lásd
mennyi minden várhat még ránk
Csak te és én, bepótolunk
mindent amit elvesztegettünk

LEGJOBB BARÁT: Annyi minden amit láthatnánk még
ÉN: Talán igaza van

LEGJOBB BARÁT: Annyi mindenki akivel törődhetnénk még
ÉN: Harcolnom kell

LEGJOBB BARÁT: Kérdések amelyek még válaszra várnak...
ÉN: Túl kell élnem

LEGJOBB BARÁT: ...és helyek amik még ránk
ÉN: Vigyél magaddal

LEGJOBB BARÁT: Annyi minden ami számíthat még
ÉN: Nem fogok megtörni

LEGJOBB BARÁT: Annyi mindenki akivel törődhetnénk még
ÉN: Fel kell ébrednem

LEGJOBB BARÁT: Mélyen legbelül azt hiszem tudod
ÉN: Azt hiszem tudom

LEGJOBB BARÁT: Szabad vagy
ÉN: Szabad vagyok

LEGJOBB BARÁT: Hát gyere vissza hozzám

LEGJOBB BARÁT: Aaaah,
aaaah, gyere vissza hozzám

ÉN: De nincs kiút, minden sötét

LEGJOBB BARÁT: Aaaah,
aaaah, gyere vissza hozzám

ÉN: Próbálok kiáltani,
de valami visszahúz!

HARAG: Ne próbálj kiáltani,
mert én vagyok az!

FÉLELEM: Itt az ideje,
hogy elhagyd biztonságos
ketreced és szembenézz
legmélyebb félelmeiddel
A világ ellened van, és a
könnyeiddel is küzdesz

ÉN: Amikor a gyerekek bámultak,
senkinek éreztem magam
Hallottam a nevetésük, ahogy
a folyosón bukdácsoltam

HARAG: Kapsz valami után,
megcsillan sérült agyad mélyén,
de már szökik is el...

(KÓRUS: ember)
(ember) Francba, már rég el is
nyelte az agyatlan versengés
(ember) Ma épp tudsz szeretni, telve
érzésekkel, de hova is tűnik mind?
(ember) Nade hagyjuk a fenébe,
inkább hol és a hogyan érdekel!

AGÓNIA: A felsős fiúk helybenhagynak,
odakint nincs hova rejtőzni
Nincsenek barátok, hogy segítsenek,
és apa sem áll melletted

ÉN: Megesküdtem, hogy megfizetek
nekik, de csak egy kölyök voltam
Megesküdtem, hogy egy nap megmutatom
nekik és, hogy addig nem nyugszok

HARAG: Kapsz valami után,
megcsillan sérült agyad mélyén,
de már szökik is el...

(KÓRUS: ember)
(ember) Francba, már rég el is
nyelte az agyatlan versengés
(ember) Ma épp tudsz szeretni, telve
érzésekkel, de hova is tűnik mind?
(ember) Nade hagyjuk a fenébe,
inkább hol és a hogyan érdekel!

BÜSZKESÉG: Bizonyítsd, hogy
te különb vagy mint a többi

ÉRTELEM: Minek, hisz jól
tudod, hogy te vagy a legjobb

BÜSZKESÉG: Az nem elég, azt akarom,
hogy értesd meg a kölykökkel

ÉRTELEM: Mi haszna lenne? Csak illeszkedj be

BÜSZKESÉG: Légy férfi végre,
add át magad a gyűlöletnek

ÉRTELEM: Inkább meg kellene
tanulnod normálisan kommunikálni

BÜSZKESÉG: Vagy inkább azt,
hogyan védhetnéd meg magad

ÉRTELEM: Nem, így soha nem
fogunk kijutni ebből a pokolból

BÜSZKESÉG: Nézd azt a taknyost,
pofozd le a vigyort a képéről

ÉRTELEM: Ő is csak olyan mint
te, nem találja a helyét

BÜSZKESÉG: Kit érdekel? Mutasd
meg neki ki itt a főnök

ÉRTELEM: Nem, nem ez a módja!

BÜSZKESÉG: Légy férfi végre,
add át magad a gyűlöletnek

ÉRTELEM: Inkább meg kellene
tanulnod normálisan kommunikálni

BÜSZKESÉG: Vagy inkább azt,
hogyan védhetnéd meg magad

ÉRTELEM: Nem, így soha nem
fogunk kijutni ebből a pokolból

SZENVEDÉLY: Ne agyalj annyit, hagyd őket
Élvezd ki a pillanatot, csak
érezd ahogy véred lüktet

ÉN: És akkor megfizettem nekik,
persze még mindig mint egy gyerek
És akkor megmutattam nekik, de amikor
kellett volna, már nem tudtam leállni...

HARAG: Kapsz valami után,
megcsillan sérült agyad mélyén,
de már szökik is el...

(KÓRUS: ember)
(ember) Francba, már rég el is
nyelte az agyatlan versengés
(ember) Ma épp tudsz szeretni, telve
érzésekkel, de hova is tűnik mind?
(ember) Nade hagyjuk a fenébe,
inkább hol és a hogyan érdekel!

ÉN: Mit tettem?

Instrumentális

DOKTOR: Már 10 napja, nem
szabadna ilyen sokáig tartania
Tényleg nem értem, fizikailag
teljesen rendben van

NŐVÉR: De talán a fejében még
mindig küzd a túlélésért
Segítene ha beszélnének hozzá,
hozzák vissza az életbe

LEGJOBB BARÁT & BÜSZKESÉG:
Emlékszel még arra a napra
Amikor megkaptuk a vadiúj
csillogó bicikliinket?

FELESÉG & SZERETET: Annyira jól néztetek ki
Amíg el nem estetek, és bőgni nem kezdtetek!

LEGJOBB BARÁT & BÜSZKESÉG: Nem
felejtetted el azt a napot
Amikor félelmet nem ismerve
megmásztuk azt a hatalmas tornyot?

FELESÉG & SZERETET: És akkor beijedtetek
Túl rémültek voltatok, hogy
lemásszatok és órákig fent voltatok

LEGJOBB BARÁT & BÜSZKESÉG:
Emlékszel még arra a napra?

FELESÉG & SZERETET: Nem
felejtetted el azt a napot?

FELESÉG & SZERETET:
Emlékszel még arra a napra
Amikor végre egyedül voltunk,
meztelenül a tűz mellett

LEGJOBB BARÁT & BÜSZKESÉG: És épp
akkor állított be minden barátotok
Úgy berohantak a szobába, hogy
még el se tudtatok bújni!

FELESÉG & SZERETET: Nem
felejtetted el azt a napot
Amikor megkértél, és letérdeltél előttem?

LEGJOBB BARÁT & BÜSZKESÉG:
Nem is tudtad mit mondj
Szóval ő is letérdelt mert azt hitte,
hogy elvesztetted a kulcsaidat!

FELESÉG & SZERETET:
Emlékszel még arra a napra?

LEGJOBB BARÁT & BÜSZKESÉG: Nem
felejtetted el azt a napot?

SZENVEDÉLY: Látod a ragyogását,
amint áttör a sötétségen?
A kezét nyújtja, hát mire vársz még?

ÉRTELEM: Érzed finom melegét a bőrödön?
Miért űzöd el az emlékeket?
Engedj nekik szabad utat...

ÉN: Mi haszna lenne? Ami elmúlt, elmúlt.

ÉN: Péntek este, már ittam egy párat
Erre megjelent, a semmiből tűnt elő
Mint villámcsapás, a földhöz szögezett
Meg se tudtam mozdulni, mégcsak
megszólalni se ...többé

SZERETET: Mind közül, csak rád vágyik
Titokban érted ég szíve
Csak arra vár, hogy táncra kérd végre
Gyerünk, lépj hát... itt
az esély amire vártál

SZENVEDÉLY: Ne cseszd el, cselekedj,
nem érünk rá egész éjszaka!
Most lépj, itt az idő, jól tudod mit tégy

BÜSZKESÉG: Mondd el, mondd
el, most el ne cseszd!
Engedd be, engedd be, induljon a buli!

ÉN: És ott voltam én, ideges és félénk
Szemeitől megbabonázva
De összeszedtem a bátorságom
és elindultam felé
Végig azon gondolkodva mit is tegyek...
vagy mit is mondjak

SZERETET &FELESÉG: Szíve dalol
ahogy lát téged közeledni
A zene elhal, a tömeg is tovatűnik
És elfojtja a sírást, amint elmész mellette
És nem érti, miért... ó, miért?

SZENVEDÉLY: Ne cseszd el, cselekedj,
nem érünk rá egész éjszaka!
Most lépj, itt az idő, jól tudod mit tégy

BÜSZKESÉG: Mondd el, mondd el,
most ne cseszd el!
Engedd be, engedd be, induljon a buli!

AGÓNIA & HARAG: Emlékezz csak
az apádra, na pont olyan vagy
Telve erőszakkal és dühvel
Emlékezz csak anyádra,
annyira magányos és szomorú
Ez lesz az ő sorsa is ha így bánsz vele

FÉLELEM: Félsz, hogy talán visszautasít
És minden reményed újra porba hull
Senki sem szeretett, senki sem fog
Miért kellene egyáltalán megpróbálnod...
de mégis...

ÉN: Péntek este, már ittam egy párat
FELESÉG: Nem volt szükség szavakra

ÉN: Erre megjelent, a semmiből tűnt elő
FELESÉG: Csak úgy sétálni kezdtünk

ÉN: Kéz a kézben, a tánctér felé
FELESÉG: És csak táncoltunk, táncoltunk

ÉN: És végre meg tudtam mozdulni,
tudtam mit mondjak... és még mást is

SZENVEDÉLY: Ne cseszd el, cselekedj,
nem érünk rá egész éjszaka!
Most lépj, itt az idő, jól tudod mit tégy

BÜSZKESÉG: Mondd el, mondd el,
most el ne cseszd!
Engedd be, engedd be, induljon a buli!

AGÓNIA & HARAG: Emlékezz csak
az apádra, na pont olyan vagy
Telve erőszakkal és dühvel
Emlékezz csak anyádra,
annyira magányos és szomorú
Ez lesz az ő sorsa is ha így bánsz vele

SZENVEDÉLY: Ne cseszd el, cselekedj,
nem érünk rá egész éjszaka!
Most lépj, itt az idő, jól tudod mit tégy

BÜSZKESÉG: Mondd el, mondd el,
most el ne cseszd!
Engedd be, engedd be, induljon a buli!

ÉRTELEM: Figyelj rám,
egy kórházi ágyban fekszel
Ne foglalkozz a fejedben kavargó érzelmekkel
Koncentrálj a valós világra odakint
Még nem késő, hogy magad
mögött hagyd minden fájdalmad

FÉLELEM & AGÓNIA: Nem, nem engedünk el!
Lehúzunk a mélybe...
Lelked sötét kriptáiba
Agyad mélyére zárva...
Jobban jársz ha meghalsz!

AGÓNIA & FÉLELEM: Anya elzártan
és elszigeteltségben él
Így van ez, mióta apád elment
Tudod milyen nélkülözéssel teli élete volt
És most rád támaszkodna, egyetlen fiára

SZENVEDÉLY & HARAG: Ő sem fog elengedni
Lent fog tartani a mélyben
Lelked sötét kriptáiban
Agyad mélyére zárva...
jobban jársz ha meghalsz!

AGÓNIA & FÉLELEM: Hol vagy már,
nem hallod, hogy téged hív?
Semmit nem tehetsz, nincs már időd
Már senkije sincs, hogy segítse és óvja
De miért is érdekelne? Te jól vagy, igaz?

SZENVEDÉLY & HARAG: Ő sem fog elengedni
Lent fog tartani a mélyben
Lelked sötét kriptáiban

SZENVEDÉLY: Agyad mélyére zárva...

HARAG: Agyad mélyére zárva...

SZENVEDÉLY & HARAG: Jobban jársz ha meghalsz!

ÉRTELEM: Mostmár, hogy örökre
megpihent, végre békére talált
Semmi okod, hogy vádold magad
El kell engedned, vagy
soha nem enyhül a fájdalom
Itt az ideje, hogy előmássz
végre a csigaházadból

ÉN: Anya? Anya!

ÉRTELEM: Anyád meghalt, már
aznap amikor apád elment
És egy részed is, egy részed is vele

ÉN: Nővér! Nővér!!

ÉRTELEM: A bűntudat gyötörni
fog halálod napjáig
De harcolnod kell, hogy megtörd ezt az átkot
De, hogy fáj...

FÉLELEM: Hallod a hangját a síron túlról is

ANYA: Hát hol voltál fiam,
amikor szükségem volt rád?
Hát ez a hála mindazért a
melegségért amit tőlem kaptál?
Elfelejtetted min mentem keresztül?

FÉLELEM: Hallod a hangját, hideg és kegyetlen

APA: Te semmirevaló kis hülye,
te hagytad meghalni!

FÉLELEM: És mélyen legbelül, be kell vallanod
Hogy ahogyan éltél, azt nem mentheti semmi

BÜSZKESÉG: Mostmár láthatod, keménynek
kell lenned ha túl akarod élni
Felejtsd emlékeid, temesd el
érzéseid, és győzni fogsz!
Hiszen erről szól az életed!

ÉRTELEM: Mostmár, hogy örökre
megpihent, végre békére talált

FÉLELEM: Hallod a hangját a síron túlról is

ÉRTELEM: El kell engedned, vagy
soha nem enyhül a fájdalom

ANYA: Ez a köszönet mindenért amit adtam?

ÉRTELEM: És egy részed is,
egy részed is meghalt

APA: Te semmirevaló kis hülye,
te hagytad meghalni!

ÉRTELEM : Itt az ideje, hogy
előmássz végre a csigaházadból

FÉLELEM & HARAG: Ahogyan
éltél, azt nem mentheti semmi

BÜSZKESÉG: Mostmár láthatod, keménynek
kell lenned ha túl akarod élni
Felejtsd emlékeid, temesd el
érzéseid, és győzni fogsz!
Hiszen erről szól az életed!

SZERETET: Lásd a Sors így figyelmeztet, már
túl régóta hagyod cserben szerető szívét
Keresd az igazságot, és lélegezd a
napfényt, ami hívogató karjai közül árad
Tépd el a láncot, egy olyan múlthoz
köt, ami csak keserűséged élteti
Gyerünk, ragadd meg az utolsó lehetőséged,
és kövesd a csillagot, mely a
sötét éj mögül kacsint rád

FELESÉG: Érzed, ahogy megérintem fájó szíved?
Érzem, mennyire hiányzom neked
Csak adj egy jelet, csak
mutasd, hogy még ott vagy
Hidd el, megtalálod hozzám az utat

ÉN: Nem értem, hogy válhattam
ilyen érzéketlenné
Hogy tudtam nem észre venni angyali mosolyát?
Pedig mindig ott volt, mindig
ott volt, hogy segítsen...
Annyira szégyellem
Nem is értem, miért maradt mellettem.
Hogy tudta elviselni fennhéjázásom
Bárcsak visszamehetnék és
helyrehozhatnék mindent...
Már túl késő?

FELESÉG: Látod? Esküszöm, hogy igaz,
egy könnycsepp gördül le az arcán?

LEGJOBB BARÁT: Igen, tényleg, én is látom
Lehet, hogy ennyire fáj neki valami
ott legbelül?

FELESÉG: Nem gondolod, hogy inkább örülnünk
kellene, hogy egyáltalán érez valamit?

LEGJOBB BARÁT: Nagyon is
lehet, hogy miattunk sír

FELESÉG: Mit számít miért sír?

LEGJOBB BARÁT: Mi zajlik benne?
FELESÉG: Jelet kaptunk tőle?

FELESÉG: Látod? Esküszöm, hogy igaz,
ökölbe szorította a jobb kezét?

LEGJOBB BARÁT: Igen, tényleg, én is látom
Lehet, hogy ennyire dühöng ott legbelül?

FELESÉG: Nem gondolod, hogy inkább örülnünk
kellene, hogy egyáltalán vannak gondolatai?

LEGJOBB BARÁT: Nagyon is
lehet, hogy miattunk dühöng

FELESÉG: És mit számít, ha így van?

LEGJOBB BARÁT: Mi zajlik benne?

FELESÉG & LEGJOBB BARÁT: Jelet kaptunk tőle?

ÉN: Mindig is alkotó szellem
voltam, nem is értem
Művésznek kellett volna
mennem, nem üzletembernek!

BÜSZKESÉG: Meg kellett mutatnod
apádnak, hogy uralod az életed
És ezért eladtad volna a saját lelked is!
Igen, igen, a saját lelked is

ÉN: Mindig kedves ember voltam, nem is értem
Próbáltam együttérező
lenni, nem ilyen kegyetlen!

BÜSZKESÉG: Meg kellett mutatnod, hogy te
mindenkinél jobb vagy, hogy te vagy az úr
hogy senki nem szállhat veled szembe,
hogy mindenkinek meg kell hajolnia!
Ha! Mindenkinek meg kell hajolnia!

ÉN: Mindig érző lélek voltam, nem is értem
Tényleg igazán szeretem, nem
vagyok ilyen szívtelen!

BÜSZKESÉG: Nincs időd ilyen
kötöttségekre, csak az utadban állnak
Gyerünk, vár a biznisz,
nincs idő itt szórakozni!

ÉRTELEM: Még mindig megváltozhatsz,
és jóvátehetsz mindent

BÜSZKESÉG: De le tudsz nyelni
engem, nem leszek túl sok?

ÉRTELEM: Vissza kell térned,
most, amíg nem késő

BÜSZKESÉG: Nem rád vall, hogy
csak úgy megadod magad a sorsnak

ÉRTELEM: Szeretteid odakint
várnak, törj ki hát a ketrecből

BÜSZKESÉG: Tiéd a hatalom,
add át magad a haragodnak

ÉRTELEM: Hallgass most Büszkeségre,
most az egyszer még igaza is van

BÜSZKESÉG: Hallgass Értelemre,
engedd, hogy mi vezessünk

FÉLELEM: Ez az amiről álmodtál,
hogy a cég vezére leszel
De te leszel az, vagy a legjobb barátod?
Mindig ő volt a jobb, és
minden tekintetben megfelel
Na most mit csinálsz, hogy
te kerülj ki győztesen?

AGÓNIA: Emlékszel mit mondott egyszer,
hogy kozmetikázta a könyvelést?
Amikor egy üzlet balul ütött ki?
Előásod a bizonyítékot... amikor senki figyel
És véletlenül, csak úgy elől hagyod

ÉRTELEM: Egy emlék ami éget legbelül
Nem tudod elfejteni, se
harcolni ellene, se kitörölni

SZENVEDÉLY: Engedd el, próbálj megnyugodni

ÉRTELEM: Mondd el neki, és tedd jóvá
El nem futhatsz, és el sem
rejtőzhetsz, hát nézz vele szembe!

SZENVEDÉLY: Ébredj fel, és légy szabad!

FÉLELEM: Soha nem fogod elmondani,
és soha nem tudja meg mit tettél
De együtt tudsz majd élni ezzel az árulással?

AGÓNIA: Elkapták és kirúgták,
hát azt hiszem nyertél
De egy nap talán majd kiderül az igazság...

ÉRTELEM: Egy emlék ami éget legbelül
Nem tudod elfejteni, se
harcolni ellene, se kitörölni

SZENVEDÉLY: Engedd el, próbálj megnyugodni

ÉRTELEM: Mondd el neki, és tedd jóvá
El nem futhatsz, és el sem
rejtőzhetsz, hát nézz vele szembe!

SZENVEDÉLY: Ébredj fel, és légy szabad!

ÉRTELEM: Egy emlék ami éget legbelül
Nem tudod elfejteni, se
harcolni ellene, se kitörölni

SZENVEDÉLY: Engedd el, próbálj megnyugodni

ÉRTELEM: Mondd el neki, és tedd jóvá
El nem futhatsz, és el sem
rejtőzhetsz, hát nézz vele szembe!

SZENVEDÉLY: Ébredj fel, és légy szabad!

ÉN: Beszélnem kell, el kell
mondanom mit is tettem
Nem tudnék együtt élni ezzel az árulással
Mindig ő volt a jobb, én sosem nyerhettem
Most ki kell derülnie hát az igazságnak

APA: Nézd csak magadra, itt
fekszel, védtelenül és magányosan
Hülyének nézel?
Mindig tudtam, hogy soha nem
fogsz a magad lábára állni
Mer' pont olyan vagy mint az
anyád, nos, hol is van most?
Hamarosan te is úgy végzed, 6
lábbal a föld alatt, te vesztes!
Azért jöttem, hogy szenvedni lássalak,
ó a legszebb öröm a káröröm
Ha egy kicsit is tökös
lennél, most megfojtanál
De még csak nem is hasonlítottál
rám soha, hahaha! Távolról sem!
Egy szörnyszülött vagy, valami
fogyatékos asszem, te vesztes!
Ó, Istenem, hát ez meg mi itt?
Nem, nem akar lejönni...
Na kiszórakoztam magam, megyek vissza
oda, amit otthonomnak... nem hívhatok
Mert persze senki sem vár rám ott...
Nade áh... én aztán biztos nem fogok itt nyavalyogni neked
Az ex-eim mind perelnek,
a kölykeim fele börtönben
De akkor is csak röhögök az egészen, hogy
miért? Mert én sosem vesztek, te vesztes!
Soha! Soha! Soha! Soha! Soha!
Soha! Soha! Soha!
Nem jött össze, takarodj és
meséld csak el a kocsmában,
hogy nem jött össze, jó apám!
Soha! Soha! Soha! Soha! Soha!
Soha! Soha! Soha!
Nem jött össze, takarodj és
meséld csak el a kocsmában,
hogy nem jött össze, jó apám!
Soha! Soha! Soha! Soha! Soha!
Soha! Soha! Soha!
Nem jött össze, takarodj és
meséld csak el a kocsmában,
hogy nem jött össze, jó apám!

ÉRTELEM: Hazafelé vezetsz, hajnali 1
Használhatatlan, megtört ember vagy
A múltad lassan utolér
Csak a szerelme segíthet át mindezen

ÉRTELEM: Látod őt egy
másik férfira mosolyogni

FELESÉG: Látott engem egy
másik férfira mosolyogni?
Azok csak mi voltunk, kérlek értsd meg...

ÉRTELEM: Látod a barátod,
ahogy őt tartja a karjaiban

FELESÉG: Látta őt, ahogy a karjaiban tart?
Csak gyengédségre volt szükségünk,
nem akartunk bántani...

AGÓNIA: Szeretet elhagyott
Nélkülem teljesen egyedül vagy

ÉRTELEM: A bánat könnyei töltik meg a szemed
Ahogy hideg és szerencsétlen életed tovatűnik
Az apád az aki ott áll?
Túllépsz ezen is, már ez sem érdekel...

ÉRTELEM: Láttad őt egy
másik férfira mosolyogni

FELESÉG: Látott engem egy
másik férfira mosolyogni?
Azok csak mi voltunk, kérlek értsd meg...

ÉRTELEM: Láttad a barátod,
ahogy őt tartja a karjaiban

FELESÉG: Látta őt, ahogy a karjaiban tart?
Csak gyengédségre volt szükségünk,
nem akartunk bántani...

AGÓNIA: Szeretet elhagyott
Nélkülem teljesen egyedül vagy
Szeretet elárult!

SZENVEDÉLY: Láttad őt egy
másik férfira mosolyogni.
Most végre már érted
A barátod tartotta őt a karjaiban.
Semmid nem maradt, ez már
tényleg sok, túl sok

AGÓNIA: Tisztulnak már az emlékek
Mostmár érted, mi is juttatott ide
Megpróbálod felnyitni szemeidet
De a kétségek még mindig bénítanak

FELESÉG: Egy másikra mosolyogtam...
kérlek értsd meg...
Ő tartott a karjaiban...
nem akartunk bántani...

AGÓNIA: Szeretet elhagyott
Nélkülem teljesen egyedül vagy
Szeretet elárult!
Tudod, hogy én vagyok a legrégebbi barátod!?

ÉRTELEM: Most, hogy tudod
az igazat, mit fogsz tenni?

ÉN: Még mindig nem tudom
elhinni, hogy mindez igaz...

SZENVEDÉLY: Jobban teszed ha
elhiszed, és megfizetsz nekik!

ÉN: Lennie kell más útnak is...

BÜSZKESÉG: Nem, ezt nem
nyelheted le csak úgy!

ÉN: Fel kell állnom, meg
tudod mutatni hogyan tudnék?

SZERETET: Meg kell nekik
bocsájtanod, és megnyitnod a szíved

ÉN: Minden az én hibám,
és ez lassan széjjeltép!

AGÓNIA: Jobb lett volna, ha
egyszerűen csak meghalsz!

ÉN: Nem, meg kell nyernem ezt a harcot!

FÉLELEM: És szembe tudsz velük
nézni, azok után amit tettél?

ÉN: Fel kell fednem mindent,
amit eddig annyira rejtegettem

LEGJOBB BARÁT: Látod, hogy
küzd, teljesen egyedül...

ÉN: Kérlek segíts nekem, nem megy egyedül!

FELESÉG: Figyelj rám, hallod a kiáltásom?

ÉN: Engedj ki!!

LEGJOBB BARÁT: Kedves jó barátom,
remélem hallod amit mondok
Muszáj megszabadulnom ettől a tehertől
Gondolkoztam, és arra jutottam,
nincs más választásom
El kell mondanom neked,
vagy a bűntudat megőrjít
Egyedül éreztem magam,
elhagyottnak, és féltem
Munka nélkül, szerelem nélkül
Kellett valaki, aki
enyhíteni tudta a fájdalmam
És ő ott volt nekem, amikor
a dolgok rosszra fordultak

FELESÉG: Édes szerelmem, a szívem csak a tiéd
De magányos voltam, és úgy
vágytam egy kis gyengédségre
És te soha nem voltál ott,
még akkor sem amikor igen
Amit mondtam... mintha csak
a falnak beszéltem volna

LEGJOBB BARÁT: Ott voltam, hogy vigasztaljam

FELESÉG: És elmerültünk a fájdalmunkban

LEGJOBB BARÁT: De soha nem volt ez szerelem
FELESÉG: Meg tudsz nekünk bocsájtani?

LEGJOBB BARÁT: Kedves jó barátom,
lehet, hogy rosszul gondolom
de azt hiszem láttál minket aznap
Azt akarom, hogy tudd,
mindvégig téged szeretett
Remélem, remélem ez talán segít

FELESÉG: Édes szerelmem, a szívem csak a tiéd
De magányos voltam, és úgy
vágytam egy kis gyengédségre
És te soha nem voltál ott,
még akkor sem amikor igen
Amit mondtam... mintha csak
a falnak beszéltem volna

LEGJOBB BARÁT: Ott voltam, hogy vigasztaljam

FELESÉG: És elmerültünk a fájdalmunkban

LEGJOBB BARÁT: De soha nem volt ez szerelem
FELESÉG: Meg tudsz nekünk bocsájtani?

SZERETET: Ne félj, a szíve csak a tiéd

SZENVEDÉLY: Ne félj, ne várasd tovább!

SZERETET: Itt az ideje felkelni
végre, és elmondani mit érzel

SZENVEDÉLY: El kell nekik mondanod

SZERETET: És itt véget is
ér az álom, ez már valóság

ÉN: Ott leszek, hogy vigasztaljam

SZENVEDÉLY: Tudom, hogy ott leszel

ÉN: Vissza fogok térni az életbe!
SZERETET: Tudom, hogy képes vagy rá!

LEGJOBB BARÁT: Nézd a száját, beszélni akar.
Nem tud mozogni, a hangja is gyenge...

ÉN: Kedves jó barátom, hallasz mostmár?
Megpróbálom elmondani mit is érzek

LEGJOBB BARÁT: Érzem a fájdalmad legbelül
Kérlek, mondd, hogy tudnék segíteni?

ÉN: Jól figyelj, valamit el kell mondanom
El kell mondanom... hogy én árultalak el

ÉN: Én fedtem fel a bizonyítékokat,
csak így egyszerűen
hát így tettem tönkre a karriered

LEGJOBB BARÁT: Igen, mindig is
sejtettem, hogy csak te lehettél
Persze nem akartam elhinni,
de mindig is tudtam

ÉN: Elmondtam hát, végre megnyugodhatok.
Mindig gyűlölni fogsz, ugye így lesz?

LEGJOBB BARÁT: Mostmár
kvittek vagyunk, talán.
Hát gyere vissza hozzánk... mostmár...

FELESÉG & SZERETET: Lépj rá a
hídra, amely hozzánk vezet.
Kövesd a szíved, és nem tévedhetsz el
Gyere velem, majd én vezetlek...
... vissza, oda ahová tartozol

AGÓNIA: Üdvözöllek a valóságban,
készülj a fájdalomra
Üdvözöllek a valóságban, de lesz értelme?
Üdvözöllek a valóságban,
de nem sok minden változott mióta elmentél

SZENVEDÉLY: Emelkedj, és mutasd meg a
világnak, hogy tudsz te jobb ember is lenni
Emelkedj, és mutasd meg a világnak,
hogy tudsz törődni, igen, tudsz
Emelkedj, és mutasd meg a világnak,
hogy megérdemled az esélyt
Emelkedj, és mutasd meg a világnak!

AGÓNIA: Hát légy üdvözölve!

ÉRTELEM: Üdvözöllek a
valóságban, ébredj és örvendj!
Üdvözöllek a valóságban, jól döntöttél
Üdvözöllek a valóságban
és hallasd a hangod, kiálts!

BÜSZKESÉG: Emelkedj, és mutasd meg a
világnak, hogy megnyerted a csatát
Emelkedj, és mutasd meg a világnak,
hogy a régi éned már tovatűnt
Emelkedj, és mutasd meg a
világnak, új életet kezdtél
Emelkedj, és mutasd meg a világnak!

AGÓNIA & BÜSZKESÉG & ÉRTELEM: Hát
légy üdvözölve, légy üdvözölve!

FÉLELEM: De itt legbelül még
mindig ott a fájó kérdés...
biztos, hogy vissza akartál jönni?

ÉN: Igen, igen, megérdemlem az esélyt!
Mostmár mindent értek

FÉLELEM: De minden annyira
valószerűtlennek tűnik.
Tudod egyáltalán, mit tegyél?

ÉN: Igen, persze, igen, túl fogom élni.
Csak nézz rám...

Élek!

FELESÉG & SZERETET: Lépj rá a
hídra, amely hozzánk vezet.
Kövesd a szíved, és nem tévedhetsz el

LEGJOBB BARÁT: Annyi minden amit láthatunk
még... annyi minden, amiért élhetünk még

FELESÉG & SZERETET: Gyere
velem, majd én vezetlek...
...vissza, oda ahová tartozol

FELESÉG: Gyere, szerelmem

ÉRTELEM: Érzed finom melegét a bőrödön

SZERETET: Soha nem voltál egyedül,
tudtam, hogy együtt sikerül

FÉLELEM & HARAG: Aaaaaaaarrrrgh!

SZENVEDÉLY: Nem érzed a tüzet,
nem érzed ahogy perzsel?

AGÓNIA: Készülj hát a fájdalomra,
készülj a fájdalomra

BÜSZKESÉG: Emelkedj hát,
a csatát megnyerted,
és az új életed csak most kezdődik

ÉN: Igen, élek, és nem fogom feladni! Nem!

"'Az Ember Képlete' program megszakítva...
további szép napot"

Az "Emlékszintetizátor" rendszer ezzel leállt

ÖRÖKKÉVALÓ (FOREVER): Érzelmek...
már emlékszem