The Final Experiment

[A. Az Idõ-Telepátia kísérlet]

Most Merlin hangját halljátok, jól figyeljetek szavaimra,
mert a sorsotok múlik ezen.
Ezen krónika a Krisztus urunk utáni 2084-es évben kezdõdik.
Az emberiség már majdhogynem megsemmisítette önmagát,
és túlélése egyedül az "Végső Kísérlet"-tõl függ.

A 21. század tudósai kifejlesztenek egy új
számítógépes programot amelyet "Idõ-Telepátia"-nak neveznek el. Ezt az eljárást alkalmazva látomásokat küldenek vissza az idõben, az emberiség eljövendõ sorsáról.

Ezeket az üzeneteket fogja a 6. század Angliájában
egy vak dalnok elméje. Kinek neve... 'Ayreon'.



[B. Nyitány]

[C. Ayreon küldetése]

Az lesz tehát Ayreon küldetése hogy megénekelje látomásait, így figyelmeztetve a világot
annak közelgõ végzetére, így biztosítva neki hosszú és virágzó jövőt.

Menjünk hát vissza most a Sötét Középkorba...

[A. Balsejtelmek]

Különös érzés fogja el Ayreon-t,
egy érzés ami azt súgja, valami titokzatos dolog közeledik


[B. Ősidők (a szavak dallá válnak)]

Hirtelen látomás robban be Ayreon örökké sötét világába,
és az agyába áramló szörnyûségek dalban törnek ki belõle.

[AYREON:]
A csönd fakad sírva,
az éjből egy szikra
mint tomboló csillag
tör elő az álom

Véres képek fogai
tépnek fel idõt és teret
Ez a magányos hely,
hol az álom szuletett...

Ahogy a füst felszáll,
a látomás is tisztul már
S a szavak dallá válnak
az Ősidők hívására

Ez már nem én vagyok
Magányos és rideg
Ahogy félem és szenvedem
az el nem mondott jövõt
Megállítani nem tudom
a felém rohanó idõt

Ahogy a füst felszáll,
a látomás is tisztul már
S a szavak dallá válnak
az Ősidők hívására

Ahogy a füst felszáll,
a látomás is tisztul már
Az idõ kezét magamon érzem
A közelgõ jövõt látom de nem értem
S a szavak dallá válnak

Ahogy a füst felszáll,
a látomás is tisztul már
S a szavak dallá válnak

[C. Az ébredés]

Hirtelen véget ér a látomás, és Ayreon visszazuhan a megszokott sötétségbe.

[A. Az idõ szeme]

Ayreon lassan ráébred hogy ezek a látomások a jövõrõl mesélnek,
de még nem igazán fogja fel milyen fontosak is valójában.


[AYREON:]
Látjátok, a szemeim teljesen vakok
születésem óta sötétben járok
otthonom az örökké fagyos éjszaka

Nem, nem tudnék hazudni soha
csak nem találom a szavakat
de tudom itt rejtõznek, a szemfödél alatt

Falusiak:
Mondd már mit látsz!

Ayreon:
Hogyan tudnám elmondani mit látok
az idõ szemein keresztül látom a világot.

Falusiak:
Mondd hát mit érzel!

Ayreon:
Nem tudnám, hogyan mondjam el
Fogságba esett az elmém, nem szabadulok
(az idõ gyilkos pillantásától)

Fogalmam sincs merre járok,
az idõ mélyén már rég elvesztem,
csak sodródok a végtelenben...

Honnan tudnám, hogy mindez igaz e,
csak képzelet,
vagy a ránkkövetkezendõ jövõ képei.

Falusiak:
Mondd már mit látsz!

Ayreon:
Hogyan tudnám elmondani mit látok
az idõ szemein keresztül látom a világot.

Falusiak:
Mondd hát mit érzel!

Ayreon:
Nem tudnám, hogyan mondjam el
Fogságba esett az elmém, nem szabadulok
(az idõ gyilkos pillantásától)

Én, én tényleg próbálom megérteni,
miért látom a dolgokat amiket látok!
Egy eljövendõ világ lenne,
vagy egy intés a számunkra?
Én, én tényleg próbálom megérteni,
miért tudom a dolgokat amiket tudok!
Akkor most egy isten vagyok?
Hát nincs senki aki megmondja?

Falusiak:
Mondd már mit látsz!

Ayreon:
Hogyan tudnám elmondani mit látok
az idõ szemein keresztül látom a világot.

Falusiak:
Mondd hát mit érzel!

Ayreon:
Nem tudnám, hogyan mondjam el
Fogságba esett az elmém, nem szabadulok

Falusiak:
Mondd már mit látsz!

Ayreon:
Az idõ szemein keresztül látom a világot.

Falusiak:
Mondd hát mit érzel!

Ayreon:
Nem tudnám, hogyan mondjam el
Fogságba esett az elmém, nem szabadulok

[B. Agyhullámok]

Mindez már túl sok Ayreon elméjének,
és a valóságot az álmoktól elválasztó vékony hártya, lassan a semmibe tûnik.

[A. Egy új hajnal]

Kézzel fogható feszültség lebeg Ayreon szülõfaluja fölött,
valami készülõdik.

[B. A gyülekezõ]

A falusiak összegyûlnek a piactéren, hogy ítéletet mondjanak Ayreon fölött.
Próféta õ? Sarlatán? Vagy még rosszabb, egy tisztátalan lélek?

[C. A vád]

A falusiak bevádolják Ayreon-t, hogy az ördöggel cimborál,
de õ kitart ártatlansága mellett.

[Falusiak:]
Láttad a szemét,
ahogy az égre veti?
Csak nem a hitét keresi?
Nem látták soha nevetni,
ahogy sírni sem, senki.

Hallottad a dalát,
félelmetes és kegyetlen,
nem tudom igaz e vagy hitetlen.
Ítéljük el, ha másért nem,
mert nem való közénk, nem!

[AYREON:]
De hát mégis mit tettem?
[VILLAGERS:]
A pusztítás erőit idézted fejünkre
[AYREON:]
De hát mégis mit tettem?
[VILLAGERS:]
Ránk szabadítottad az istenek haragját
[AYREON:]
De hát mégis mit tettem?
[VILLAGERS:]
Megtagattad a teremtés csodáját
[AYREON:]
De hát mégis mit tettem?
[VILLAGERS:]
Elárultad a saját véred,
mindezekért most kell fizetned

Megírták őseink jó előre
már rég elfeledett időkben
gonosz lélek
kap majd erőre
hogy céljait elérje

Ő hát a Sátán magja
a gonosz sarja
Ő veszi majd véredet
Ő vesz el mindent mit szeretsz
vágyaidra már kiéhezett

[AYREON:]
Semmit nem csináltam az égvilágon,
nem, semmit az ég világon

[D. A száműzetés]

Botokkal és fáklyákkal felfegyverkezve,
a feldühödött falusiak elűzik Ayreont birtokaikról.

[E. Elfeledve]

Ayreon halálosan kimerülten átvág az erdőségen,
csak elméjében halványan körvonalazódó küldetése tartja életben.

[AYREON:]
Ha meghaltam, már biztos a pokolban járok
Lehet még élek, de nem tudom megtörni ezt a keserves átkot
Megnyugvást keresek, de rá sehogy nem lelek
Lassan merülök... feledésbe

Ismeretlen erő megmarkolja megkínzott lelkemet
és erőt ad, hogy visszaszerezzem elvesztett életem
Magam megadni nem fogom soha, Kiválasztott vagyok én
kit nem nyelhet el... a feledés

A jó szerencséje Kamelot-ba vezérli Ayreon-t, Arthur király udvarába ahol szívesen látják mint kiváló dalnokot.

Új láthatár
hallja már az utazó énekét
előtted hát a királyság
csak előre, hej, kedves dalnokom

Dalolj hát bölcsen
az öröm híre szálljon
Nóta szóljon s örvendjen minden
Hej, ifjú királyi dalnokom

Ropjad rajt az asztal körött
hódítók, s királyok örömére
el kell nyerjed Gwenhwyfar szívét
ki e föld királynője

Urad és parancsolód
Arthur, oly rendíthetelen ő
figyelmezz hát Ayreon szavára
s nem rest feltárulni jövőd

Dalold hát csodás meséid
s az öröm mögött lopakodva
szórd csak szét varázsszavaid
Hej, ifjú királyi dalnokom

Dalolj, oh dalolj, ifjú királyi dalnokom
Dalolj, oh dalolj, ifjú királyi dalnokom

E nap a gyönyörűségé
mily csodálatos is a madarak éneke
hölgyek, urak és parancsolók
és a szivárvány minden színe

Egy gyermek szomorúsága
és édes álmai, óh kicsiny fiam
szemeid mögött egy világ tébolya
Hej, ifjú királyi dalnokom

Dalold hát csodás meséid
s az öröm mögött lopakodva
szórd csak szét varázsszavaid
Hej, ifjú királyi dalnokom

Az udvar szórakoztatására, Ayreon egy dalt rögtönöz a Kerekasztal Bátor Lovagjairól akik a Szent Grált keresve, Avalon-ba vitorláznak

[AYREON:]
Nemes urak, páncéljaik ragyognak
lovagjai a kerek asztalnak
csak előre, vágtassatok mint mennynek szava
át az égbolton sebesen mint a...

Harsanjon a kürt, szóljon a fanfár
fennen a vár fokán
küldetés kezdődött immár
figyeld csak a látnok szavát

Vitorlát bonts
Vitorlát bonts, Avalon-ba,
legendás út kezdődött ma
Vitorlát bonts, szeld át az éjszakát
Vitorlát bonts, nevesd ki a halált
az istenek hatalma mind melletted áll
Vitorlát bonts, szeld át az éjszakát

Vágtass hát a dicsőség útján
a Szent Grál vár ott a végén
s az ősi legenda meglásd
több ő mint csak egy tündér...

Mesék azok az élet kelyhéről
és annak minden titkáról
A Grált végül csak magadban találod
s a sárkányt álmaidban kell levágnod

Vitorlát bonts
Vitorlát bonts, Avalon-ba,
legendás út kezdődött ma
Vitorlát bonts, szeld át az éjszakát
Vitorlát bonts, nevesd ki a halált
az istenek hatalma mind melletted áll
Vitorlát bonts, szeld át az éjszakát

Vitorlát bonts
Vitorlát bonts, Avalon-ba,
legendás út kezdődött ma
Vitorlát bonts, szeld át az éjszakát
Vitorlát bonts, nevesd ki a halált
az istenek hatalma mind melletted áll
Vitorlát bonts, szeld át az éjszakát

Ayreon végül megpihen az Álmok Kertjében, amely Kamelotot körülveszi, elmerülve a természet csodáiban, és elmélkedik sorsáról. Most először annak teljességében megérti, majd lassan megadja magát végzetének.

[AYREON:]
Érzem a friss fű illatát
és a virágok érintését
A zöldellő fák között
röpülnek az órák
és elmerengek
Hagyom hogy a Természet
táncba vigyen
Tiszta végre az elmém
szellemeim is magamra hagytak
Kikapcsolok mint egy 'televízió'
és lehunyom a szemeim

És azt kívánom bár úgy láthatnék
mint bárki ember fia
hogy kívánom bárcsak olyan lehetnék
mint bárki más ember fia

A napot bár nem látom
de érzem ragyogását
Hallom a patakparton a víz
csendes csobogását
És a szivem felzokog
egy csipetnyi szeretetért
De jól tudom nekem nem így rendeltetett
hát beteljesítem a végzetem
elfogadom mi rám méretett

Mégis azt kívánom bár úgy láthatnék
mint bárki ember fia
hogy kívánom bárcsak olyan lehetnék
mint bárki más ember fia

Eljött az idő hogy Ayreon beteljesítse küldetését.
Megénekli a Föld pusztulásának 3 nagy előidézőjét.

Ayreon egy olyan távoli jövőt vázol föl, ahol a technológia tartja kordában az érzelmeket és a szolgálatra teremtett computerek fokozatosan
átveszik az emberiség irányítását.

[AYREON:]
Egy jövőt látok, hideg mint a jég
hol a szeretet már csak régi emlék
Egy fajt látok, mely most fizet épp
fizeti az árat, keményen mindenért

Egy árnyékot látok, óriás gépeket
lábuk alatt a föld is megremeg
Egy világot látok, király és királynő nélkül
hol chippek uralkodnak végül

COMPUTER...COMPUTER...COMPUTER...
COMPUTER-URALOM

Elkezdődött hát a vég
a gépeké már az ég
és ez már örökre így marad
menekülnénk de nincs hova már
megtörtént,s minden örökre így marad már

GAME OVER! GAME OVER!

Egy játszmát látok, mely már rég elveszett
és erővel kitörölt emlékeket
Egy nagy tervet látok, programozottat
a gépek már minden embert pótoltak

Egy bolygót látok, haldokol a semmiben
és lassan elmerül... feledésbe
Egy haláltusát látok, az emberi fajét
de mégis meg kell látnunk a reményt

Elkezdődött hát a vég
a gépeké már az ég
és ez már örökre így marad
menekülnénk de nincs hova már
megtörtént,s minden örökre így marad már

GAME OVER! GAME OVER!

Ayreon énekel a számtalan jövőbeli háború haszontalanságáról,
és annak abszurditásáról, hogy a végső pusztulást, egyetlen ember egyetlen gombnyomása hozza majd el.



[AYREON:]
Ezernyi sírás visszhangja
füst, vér és tűz
egy kihalt csatatér
milliónyi férfi kínhalála
egyetlen ember szavára
és az arctalan tömeg behódolása

Hosszú korokon át
emberek halnak, rendelt idejük előtt
végeláthatatlan háborúkban
Amíg az ember mind azt tanulja
hogy háborúját el nem kerülheti
az idők végéig fog öldökölni

A hamvakból majdan
egy új hadúr születik
ki vasmarkában tartja a földet
Rémuralma nyomában csak
szenvedés és véráldozat
mit viharos pokoltűz követ

Hosszú századokon át
ember embert ketrecbe zár
ajkukon egy szó, szabadság
Amíg az ember csak él
háborúk dúlnak majd mindenfelé
vagy egyszer valaki tényleg megszabadít?
Óh, hát szabadítsd meg!

A pusztulásba vezető út
egyre csak rövidül az idő múltán
Ahogy a haladás lassan lépdel előre
már csak egy, csak egy ember kell
hogy megtegye, közel a végső bűntett
a távolság a végtől lépésnyi lett

Hosszú korokon át
emberek halnak, rendelt idejük előtt
végeláthatatlan háborúkban
Amíg az ember csak él
háborúk dúlnak majd mindenfelé
vagy egyszer valaki tényleg megszabadít?
Óh, hát szabadítsd meg!

Ayreon figyelmezteti az embereket,
hogy ha az emberiség nem tér le eddig járt útjáról,
bemocskolja majd az eget, s nem marad éltető levegője
megmérgezi a tengereket, és nem jut majd iható víz mindenkinek
beszenyezi a termőföldeket is, és nem lesz már mit ennie sem


[AYREON:]
Erdőink ó, rég tovatűntek már
míg szem ellát kies puszta már a táj
Levegőért kapkodok
ahogy a tűz lobog
tombolva eget szánt

Hová tűntek hát vadaink
sarktól sarkig kihalt mind
mind prémet vágyott
bűnre csábított
s most drágán fizetünk mind

Vér a víz, s korom az ég
de fejfából bőséges a termés
A föld halott, a nap kihunyt
hallgasd mit mesél a Szél

Mocskoljuk a levegőt
a mennyeken ütünk izzó lyukat
halálos sugarak
mint kifent agyarak
őrjöngve széttépik fajunkat

Válaszút előtt lassan megállva
egy tábla, erre élet, arra halál
Na most jól figyelsz
méreggel nem üzletelsz
vagy a Végzet lekaszál

Vér a víz, s korom az ég
de fejfából bőséges a termés
A föld halott, a nap kihunyt
hallgasd mit mesél a Szél

Ayreon érzi, hogy hamarosan utoléri végzete,
és kéri, nem, követeli jövőbeli kínzóitól
hogy adjanak neki legalább egyetlen utolsó nyugalmas pillanatot a tengernyi szenvedés közepette ami kínozza elméjét.
De senki nem hallja meg utolsó kérését...

[AYREON:]
Félek én
itt legbelül
Közel a vég
testem sem menekül
Vér szagát érzem
s bevégzetlen marad küldetésem

Annyi minden van még
mit látni szeretnék
mit megérintenék
mivé lenni vágynék
Hinni sem akarom
végül ennyi csak, mi adatott

Figyelj most, majd engedj utamra
messzi földekre, távoli partokra
egy angyal vigyázzon rám
se álnok tervek, se jövendő hadak
követlek bárhova vezet is bűvös utad

Meggondoltátok e valaha
mit tesztek velem
mikor megálmodtátok
kőszívű tervetek
Oh, idő urai
tényleg nem értitek?

Életem eddig is nehéz volt
Vesztes már a bölcsőtől
És most elég már
a búskomor jövőből
csak egyet kívánok
kívánom legyen meg akaratotok

Figyelj most, majd engedj utamra
messzi földekre, távoli partokra
egy angyal vigyázzon rám
se álnok tervek, se jövendő hadak
követlek bárhova vezet is bűvös utad

A Nagy Merlin, Arthur varázslója és jövendőmondója
eddig árgus szemekkel figyelte Ayreon kétségbeesett próbálkozásait,
és most úgy érzi, eljött a pillanat hogy közbelépjen.

Merlin - akit nem ér el az "Idő- Telepátia" kísérlet, és így nem is értheti azt - meggyőződése, hogy Ayreon jóslatai hamisak és veszélyesek, így mielőbb el kell hallgattani.
Vagy lehet hogy egy kis irigység is bujkál a hangjában?

[MERLIN:]
Ayreon, nem tudod én ki vagyok?
Ayreon, hát hamarosan megláthatod
kezem intésére megtörik akaratod
s fejed lásd meghajtod

Ayreon, csak egy jöttment alávaló
Ayreon, de mostmár vészt is hozó
hisz lám hazugság minden szavad
Ím, esküszöm veled együtt halnak

[LOVAGOK:]
Ez Merlin szava, meglészen akarata
Ayreon, készülj csúf halálodra
Ez Merlin szava,
meglészen akarata

[MERLIN:]
Ayreon, én itt mit akarok azt teszek
Ayreon, eltörlöm hát emlékezeted
senki nem tudja majd, ki voltál valaha
s lassan kihúny emléked csillaga

[LOVAGOK:]
Ez Merlin szava, meglészen akarata
Ayreon, készülj csúf halálodra
Ez Merlin szava,
meglészen akarata

Ayreon megérti, hogy nem őt választották egyedül a kísérlet alanyául,
akaratlanul is fogta annak jeleit, valószínűleg a vaksága miatt fejlettebb "hatodik érzeke" okán.
Arra is rádöbben, hogy sem küldetését nem lesz képes teljesíteni,
sem megállítani nem tudja az elméjét kínzó látomásokat.
Az egyetlen kiút ha megadja magát a Nagy Látnok, Merlin varázsszavainak.

[AYREON:]
I've been lost in the valley of nightmares
I've been found in the garden of dreams
speak thy charm, I know you are out there
cast thy spell and silence the screams

but as I poise on the edge of life
where time disappears
I bow in fear
to the charm of the seer

I've seen fear in valiant faces
I've seen hope in desperate eyes
lead me home to familiar places
lead me back to crystalline skies

and as I poise on the edge of life
where time disappears
I bow in fear
to the charm of the seer

I have failed, I have been forsaken
I've been scorned and misunderstood
I have lost, my life has been taken
I'd surrender if only I could

and as I poise on the edge of life
where time disappears
I bow in fear
to the charm of the seer

I bow in fear
to the charm of the seer

Merlin teljesíti Ayreon utolsó kívánságát:
egy utolsó röpke, nyugalmas pillanatot.
Felvillanak előtte életének képei.

[A. Ayreon végzete]

Ayren kétségbeesetten próbálja meggyőzni Merlin-t jószándékáról,
de Merlin meg sem akarja hallani, és ráolvassa varázsszavait szegény Ayreon-ra.

[AYREON:]
misguided Merlin
you fail to understand
I could never be your rival
I was just a pawn
in a future masterplan
for the purpose of survival

[MERLIN:]
Ayreon, I've cast my spell upon you
I have no faith, you cannot be true
Ayreon!

[AYREON:]
I forgive you Merlin
for you don't know what you've done
even for you, it was all a mystery
one day you'll see
that I was the one
who could change the course of history

[MERLIN:]
Ayreon, you're words are all in vain
close your eyes, there'll be no more pain
oh Ayreon...

[B. Merlin jóslata]

Merlin vigasztalhatatlan, mert egy nemrégi látomása igazolta Ayreon szavait.
Miután nem akar Ayreon sorsára jutni, és az emberiség mártíra lenni,
Merlin megfogadja, hogy eljuttatja Ayreon üzenetét a 20. századba,
abban a reményben, hogy még akkor sem lesz túl késő és az emberiség hallgat majd szavára.

[MERLIN:]
I see one day
his story will be told
at the end of the 20th century
I see one day
the truth will unfold
and the quest has now begun
oh Ayreon!

I hope one day
that man will understand
it's in his power to change his destiny
I hope one day
he'll do all that he can
and all the nations will be one
oh Ayreon!

[C. Epilógus]

A "Végső Kísérlet" kimenetele, mostmár csak a Te kezedben van.